A KovászLabor blog elődje egy egyszerű kis "workshop-követő" Facebook csoport volt, akkor még "Kovászos ujjgyakorlatok" néven futott. Amikor létrehoztam, a célom csupán annyi volt, hogy a kovászos tanfolyamok után legyen egy ún. követő felület, ahol a résztvevők megoszthatják első próbálkozásaikat és további hasznos tanácsokat kaphatnak.

Ezidőtájt megjártam a pékiskolát is és szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy kovászolni Magyarországon nem lehet megtanulni. Az első generációs kézműves pékek épp akkor nyitották boltjaikat és nap mint nap vérverejtékkel küzdöttek, elképzelhetetlen elvárás lett volna tőlük, hogy a napi termelés mellett még gyakornokokat is gardírozzanak. Mióta magam is résztveszek egy pékség működtetésében pont tudom, hogy egy gyakornok sokat tud segíteni bizonyos feladatokban, de a tanítása sok plusz energiát igényel, ami nem mindig áll rendelkezésre egy túlterhelt napi termelés során. Én viszont elszánt voltam, meg sem álltam külföldig.

Egy szó mint száz, ma már van több tanfolyam itthon is, ahol a kovászolást tanítják, de -  véleményem szerint - az alapinformációk átadása mellett a hangsúly a megértésen és a gyakorláson van, ami pedig egy sokkal hosszabb és összetettebb folyamat. Ebben pedig a legjobb segítség egy igazi közösség, segítőkész sorstársakkal a fedélzeten.

Nagyjából két évvel ezelőtt szántam rá magam a blogolásra. Nem volt egyszerű döntés, hiszen tudtam, hogy ha komolyan akarom csinálni, az kötelességgel és felelősséggel jár. Tisztában voltam vele, ha jól akarom csinálni, az rengeteg energiát igényel. Bármilyen egyszerűnek tűnik, egy ilyen kis poszt megírása minimum 3 óra, de akadt már olyan is, ami egy teljes héten át készült. Végül aztán belevágtam. Egyszerűen azért, mert volt mondanivalóm. Volt tapasztalatom, amit megosztottam volna másokkal, hátha segíti őket a kísérletezésben. A KovászLabor blognak küldetése van. Nem öncélú magamutogatás, nem mások által kikísérletezett, kiváló élesztős receptek kovászosítása, hanem kísérletezés, tudásmegosztás, a kovász megértésének támogatása. Innen kapta a nevét is: KovászLabor. Kísérletezünk, tanulunk, megosztunk.

Ezzel egyidejűleg történt a Facebook csoport átkeresztelése is és így született meg a KovászLabor, ami mára igazi közösséggé nőtte ki magát. Akkoriban tagja voltam más kovászos csoportoknak is a Facebookon. A problémám nagyjából ugyanaz volt mindegyikkel: sorban töltötték fel a tagok a képeket a legfrissebb sütéseikről, ám a tapsikoló kiskutyák mellett csak ritkán hangzott el érdemi jótanács az adott kenyérrel kapcsolatban.

A KovászLabor ma 6200 tagot számlál. Elsőre nem tűnik nagy számnak, valószínűleg sokkal többen lennénk, ha mindenkit beengednénk, de nem ez a cél. A cél a kovászolás professzionális szinten történő elsajátítása és az igazi, kovásszal készült kenyér népszerűsítése. Ebben segíti a tagokat sok-sok hazai kézműves pék, gyakorlott hobbipékek és külföldi mesterek. Valamint itt vannak köztünk gazdák és molnárok is, akik a jó gabonát biztosítják számunkra, hogy minél ízesebb és egészségesebb kenyereket süthessünk.

2019 márciusában úgy gondoltam, jó lenne tudni, kikből is áll ez a remek kis közösség. Sokakat ismerek ugyan személyesen, de egy-egy esemény alkalmával újabb és újabb nevekhez társul egy-egy mosolygós arc vagy kedves szó. Elkészítettem egy rövid kérdővet. Az akkor 6000 tagot számláló közösségből 1179-en válaszoltak a kérdéseimre, amely arány roppant megtisztelő, ezúton is köszönöm.

Megígértem,hogy a felmérés eredményét -  egy kis kivonat formájában - megosztom. Íme:

A csapatban túlsúlyban vannak a nők, de azért - szerencsére - dominánsan képviseltetik magukat a 25%-ban jelen lévő férfiak is. 

A csapat tagjai magyarok, ám nem mindenki él kis hazánkban:

A legtávolabbi társaink Ausztráliában élnek, Afrikában és az Antarktiszon azonban - egyelőre - nincs laboros kolléga.

A legszínesebb grafikon azt mutatja, ki mióta kovászol:

Hetente általában 1-2 alkalommal sütünk, de akadnak elszántabbak is.

És hogy mik kerülnek ki a sütőinkből?

És most jön számomra az igazán szívet melengető információ. Végre van egy olyan közösség, amely ki tudott mozdulni a "fehér kenyér" fóbiából és sokféle, akár különleges gabonákat is előszeretettel használ a csapat:

A búza, a rozs és a tönköly a három legkedveltebb gabona, de külön öröm, hogy a királybúzát, a zabot és az alakort is már sokan használják. 

A 3 legkedveltebb malom:

1. Szabó malom - a tagok 43%-a használja

2. Pásztói Júli malom (bio) - a tagok 40%-a használja

3. Garat malom - a tagok 25%-a használja

Meglepetésemre a tagok kb. 20%-a részesíti előnyben a hipermarketben kapható liszteket, őket csak arra biztatnám, hogy próbáljanak ki tiszta forrásból származó, esetleg vegyszermentes gabonákat és érezzék meg az íz- és állagbéli különbségeket.

Vannak jónéhányan, akik tutibiztosra mennek és a külföldi márkákban bíznak: a Wessex viszi a prímet, 9%-kal.

Nos, ezek vagyunk mi, laborosok. 

Hamarosan újra találkozhatunk személyesen is. Remélem sokan eljöttök a Rosalia borfesztiválra és tovább népszerűsíthetjük együtt az igazi kenyeret. Együtt leszünk, sütünk, kóstolunk! 

Augusztusban pedig találkozunk a Kenyérlelkén!  

Receptjeim és írásaim szerzői jogi védelem alatt állnak. A jelen weboldal tartalma (ideértve különösen a fotókat és leírásokat) szintén szerzői jogi védelem alatt áll. E tartalom vagy bármely részlete engedélyem nélkül nem másolható, oktatási célra nem használható fel. A receptjeimet kizárólag az eredeti recept belinkelésével jelentheted meg bármely más felületen. Fotóimat kizárólag az engedélyemmel, a forrás megjelölésével használhatod.