Még mindig kifli-lázban égek, azt csavargatom jobbra-balra. Egyszerűen tetszik, hogy lesütök 30-40 darabot, bedobom a fagyasztóba és minden reggel friss, meleg péksütivel indul a reggel. Régóta vágytam már egy jó magos kiflire. Íme, meg is született ez a kornspitz-szerű magos stangli…

A jó kifli jó. De mitől? Számomra attól, hogy papírvékony, roppanós a héja, ha eltöröm, a belseje szépen tekeredik kifelé, és másnap is puha, nem szárad ki, sőt, akár magában is finom. Boltban nagyon ritkán találni ilyet. Szóval egyszerűbb, ha az ember megsüti otthon. Persze csakis…