Érdekes dolog ez a kovászkészítés. Sokan sokféleképpen indítják a kovászukat, a végeredmény pedig jó esetben hasonló: egy fickós, dinamikus kovász. Persze mindegyik módszer kicsit más, ezért fontosnak éreztem, hogy idővel én is leírjam a magamét. És akkor az ember már ugye kicsit el is merül a részletekben. Ugyanakkor a kezdők számára sem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, mert mikrobiológiai ismeretek nélkül is lehet kiváló kovászos kenyeret készíteni, de hiszem, hogy fontos, hogy megértsük, mi is zajlik a mi kis üvegünkben és így nagyobb magabiztossággal mozgunk majd a kovászolás világában.
Mi is az a kovász?
A kovász alapvetően liszt és víz házasításából, azok fermentációjából születik, egy olyan élő mikro-ökoszisztéma, amely vadélesztőgombákat és tejsavbaktériumokat tartalmaz. A baktériumok egyrészt a gabona héjáról (korpáról) illetve az élesztőgombákkal együtt a levegőből, a vízből és bárhonnan, a kovász közvetlen környezetéből származnak és alkotnak egy önálló mikroorganizmust. Ezért is szoktam mondani, amikor valakinek adok a kovászomból, hogy nincs két egyforma kovász. Amint hazaviszed a saját lakásodba, befrissíted a saját vizeddel, az általad használt liszttel, a saját táladban, a saját konyhádban, és végül elhelyezed a te hűtődben, abban a pillanatban az már a te SAJÁT kovászod, hiszen ennyi változás mellett a baktériumflóra is módosul kicsit.
Mi a szerepe a baktériumoknak és az élesztőgombáknak?
A tejsavbaktériumok természetes savakat (tejsavat és ecetsavat) termelnek, amelyek savanyítják a tésztát, megváltoztatják annak ízét, tápértékét, valamint nekik köszönhető, hogy a kovászos kenyér lényegesen egészségesebb és könnyebben emészthető. A kovászban található vadélesztő pedig szén-dioxidot termel, neki köszönhetjük a buborékokat a kenyérben és azt, ha szép nagyra nő a tészta. Az élesztőgombák és a tejsavbaktériumok aránya a kovászban 1:100. A tejsavbaktériumok anaerob, tehát légmentes térben fejlődnek, míg az élesztőgombák aerobok, azaz oxigén jelenlétében érzik a legjobban magukat. Szerencsére a tejsavbaktériumok azonban bírják az oxigént, a fejlődésüket nem zavarja annak jelenléte, csak nincsen rá szükségük.
Mi kell a kovászkészítéshez?
Végy egy legalább 6-8 deciliter űrtartalmú edényt. Egészen pontosan vehetsz akár kettőt is, mert az egyes frissítések során a kovászt érdemes mindig tiszta edénybe helyezni. Készíts elő egy mérleget, valamint egy kanalat és nem árt, ha van a közelben egy hőmérő is, a környezeti hőmérséklet ellenőrzésére. A maghőmérő, amellyel a tészta vagy a víz hőmérsékletét is tudod mérni, már csak extra, ha épp van otthon, nosza, hozd azt is!
A hozzávalók tekintetében egyszerű a helyzet: teljes kiőrlésű rozslisztre és tiszta vízre lesz csak szükséged. A liszt lehetőség szerint legyen vegyszermentesen termelt, és ha ezen belül még kövön őrölt is, az a legjobb. A víz lehet forrásvíz, szénsavmentes ásványvíz, szűrt víz vagy esetleg csapvíz, utóbbit 30-60 percig állni hagyunk a felhasználás előtt. A liszt tekintetében azért a rozsliszt a javasolt, mert egyrészt a rozs malmi feldolgozása során a magvak felületét nem mossák, ezért több tejsavbaktérium található rajta, így várhatóan hamarabb indul be az erjedés, másrészt a rozs keményítője könnyebben hozzáférhető és ezáltal gyorsabban bontható, hamarabb keletkezik cukor belőle.
Ha valakitől esetleg kaptál egy jól működő kovászt ajándékba, a következő lépéseket átugorhatod, görgess le "Az anyakovász elkészítése" részhez és ott folytasd az olvasást!
- lépés
Mérj az edénybe 100g teljes kiőrlésű rozslisztet és 100g vizet, majd keverd össze őket. Az edényt ne zárd le légmentesen, viszont takard le egy konyharuhával, hogy ne menjen bele szennyeződés. Hagyd így állni 24 órán keresztül.
A kovász éréséhez az ideális hőmérséklet 26-28 fok. Nyáron ez könnyen megvalósítható, télen az edényt elhelyezheted a fűtőtest közelébe (nem rá!), illetve a vizet hozzáadás előtt felmelegítheted 28 fokra (langyos víz). Vigyázz, hogy ennél feljebb ne menjen, mert a baktériumok rendkívül érzékenyek a hőmérsékletre! Viszont számolni kell azzal is, hogy ha az ideálisnál alacsonyabb hőfokon próbálkozol kovász indításával, a folyamat érezhetően lelassul.
- lépés
12 óra elteltével már érdemes vetni egy-egy pillantást az üvegre. Az ideális hőmérsékleten ekkor már felbukkannak kisebb buborékok a tésztában, de van, ahol ehhez akár 24 óra vagy akár több is kellhet. Mindenesetre, ha kis buborékokat látsz, megkezdheted a következő frissítési lépést.
Vegyél elő tiszta edényt és mérj bele 100g-ot a kovászkezdeményből, valamint adj hozzá 50g friss vizet és 50g teljes kiőrlésű rozslisztet. Keverd össze őket és a fenti módon (nyitva, letakarva, 26-28 fokon) újra tedd félre 12-24 órára. A régi üvegben maradt további 100g kovászt dobd ki, az edényt pedig mosd tisztára, szükséged lesz rá a következő frissítésnél.
Az elkövetkezendő 8-10 napban tulajdonképpen a fenti az ujjgyakorlatot fogod ismételgetni. Nagy eséllyel a kovász azonos idő alatt egyre jobban fog buborékosodni és a térfogata is frissítésről frissítésre egyre nő majd. Amikor megduplázta magát, már indíthatod is a következő frissítést.
A fermentációt egyébként számos esetben segítik, gyorsítják más fermentált folyadékkal, pl. gyümölcsvízzel vagy akár mustból készült murcival. Az olaszok például gyakran a szőlőszemeken található baktériumok segítségével indították a kovászukat, vagy mézet tettek bele, hogy a cukrokkal táplálják, aktivizálják a baktériumokat. Van olyan is, aki pedig joghurtot tesz az induló kovászhoz, hogy színesítse a baktériumflórát.
Amikor eljutottunk oda, hogy a kovászunk nagyjából 4-6 óra alatt a 2-3-szorosára nő, akkor gyakorlatilag elkészült. Ekkor már csak egy feladatod van hátra: hogy elkészítsd belőle a saját anyakovászodat és onnantól egy új frissítési módszert is alkalmazunk majd.
Az ANYAKOVÁSZ elkészítése
Van tehát egy kész kovászod a fenti feladatsor eredményeképpen, vagy csupán az is lehet, hogy kaptál ajándékba valakitől egy már működő, erős kovászt. A lényeg, hogy van egy jó alapkovászod.
Az anyakovászt tárolhatod majd ugyanabban az edényben, amiben magát a kovászt is készítetted. Vegyél hát ki 25g-ot az elkészített vagy ajándékba kapott kovászból és helyezd a tiszta edénybe.
És mielőtt a műveletet folytatnád, ismét egy kis elméleti kitérő.
A kovászban a tejsav és az ecetsav aránya nagyjából 3:1. Ezt kis mértékeben befolyásolhatjuk, ha tudjuk, hogy a melegebb és magasabb hidratáltságú kovászokban több tejsav, a hűvösebb és alacsonyabb víztartalmú kovászokban pedig több ecetsav keletkezik. Ez tehát azt jelenti, hogy készíthetsz különféle anyakovászt, attól függően, hogy inkább semlegesebb vagy inkább savanykásabb ízvilágot szeretnél kölcsönözni a kenyereidnek.
Ha selymesebb, joghurtosabb ízre vágysz, az anyakovászod készüljön fehér búzalisztből, az alábbi arányok szerint:
25g kovász – 25%
100g BL80 búzaliszt – 100%
80-90g szobahőmérsékletű víz – 80-90%
(Ha több kovászt készítesz, ezekkel a százalékos arányokkal dolgozz. Mindig a frissítéskor használandó összes liszt mennyisége a kiindulópont, abból számoljuk a szükséges kovászmag és víz mennyiségét.)
Ha a karakteresebb, savanykásabb ízű kovászos kenyeret kedveled, akkor anyakovászod készüljön teljes kiőrlésű lisztből az alábbiak szerint:
25g kovász – 25%
100g teljes kiőrlésű búza- vagy rozsliszt – 100%
70g hideg víz – 70%
Az én kedvenc – kicsit átmeneti ízvilágú, kellemesen savanykás - anyakovászom egyébként az alábbi arányokkal készül:
25g kovász
50g BL80 kenyérliszt - 50%
25g frissen őrölt teljes kiőrlésű búza – 25%
25g frissen őrölt teljes kiőrlésű rozs – 25%
100g víz – 100%
Ha kiválasztottad tehát a neked tetsző ízvilágú anyakovászt, mérd ki a hozzávalókat, keverd össze, majd az edényt helyezd a konyhapultra. Egészen addig tartsd szobahőmérsékleten, míg legalább meg nem kétszerezi a térfogatát. Ez a teljes kiőrlésű kovásznál akár feleannyi idő is lehet, mint fehér társa esetében, hiszen előbbiben jóval több az aktív baktérium és ezáltal felgyorsul a fermentáció. Amikor elérted a kívánt eredményt, fogd meg az edényt, húzd rá a tetejét és tedd a hűtőbe.
Elkészült tehát az anyakovászod, ami a hűtőben fog lakni ezentúl. Amikor dagasztani szeretnél, majd ebből a kovászból kell kivenned egy kis magot és ebből fogod elkészíteni az adott recepthez szükséges aktív kovászt.
Az anyakovászt hetente egy-két alkalommal kell újból kezelésbe venni, és egy tiszta edényben, a már ismert arányokban elvégezni rajta a frissítést, szobahőn hagyni, míg duplázza magát, és mehet vissza a hűtőbe. Mindenképpen a 10-25%-os kovászmaggal történő frissítést ajánlom, hiszen így jut a kovász a sok friss lisztből és vízből, megfelelő mennyiségű friss táplálékhoz. Az anyakovász frissítéséről, gondozásáról olvasd végig a részletes útmutatót ITT.
A kovász frissítésénél alapszabály, hogy a frissítendő kovászmagnál a hozzáadott liszt mindig legalább ugyanannyi, de leginkább többszöröse kell legyen, azaz kis kovászhoz sok friss lisztet és friss vizet adunk, így biztosak lehetünk benne, hogy a kovász „jóllakik”. Ellenkező esetben „éhes marad” és egy idő után felemészti önmagát, legyengül, elsavasodik.
Amit szigorúan TILOS csinálni, az anyakovász ún. „visszaetetése”, azaz amikor kiveszünk belőle az aktív kovász készítéséhez mondjuk 50g-ot, akkor a kivett mennyiséget 25g lisztből és 25g vízből visszapótoljuk. Ezt a kovász egyáltalán nem érti, te pedig esetleg meg vagy győződve róla, hogy a heti etetés helyett minden nap kicsit megeteted a kovászodat és ez jól van így. Ez egyáltalán nincs jól, konkrétan ezzel lehet teljesen gajra vágni egy kovászt. Szóval SOHA ne etess vissza az anyakovászba. Hetente egyszer vagy inkább kétszer frissítsd a fent leírt módszerrel és egyébként pedig csak kivegyél belőle.
A receptben megjelölt kovász mennyiséget pedig nem az anyakovászból fogjuk beletenni a tésztába, hanem belőle készítjük majd el az ún. aktív kovászt, az alábbiak szerint.
AKTÍV KOVÁSZ készítése
Válaszd ki az elkészíteni kívánt receptet és nézd meg, mennyi kovászt ír a recept. Ezt a mennyiséget kell elkészítened.
Vegyünk egy példát:
Ha a recept 250g kovászt ír, vegyél ki 25g-ot a hűtőben csücsülő anyakovászból, tedd egy tiszta edénybe és frissítsd az alábbi arányok szerint:
Ha fehér anyakovásszal dolgozol:
25g anyakovász – 20%
125g liszt – 100%
100g víz – 80%
Ha teljes kiőrlésű anyakovásszal dolgozol:
25g anyakovász – 22%
115g liszt – 100%
115g víz – 100%
Az anyakovász frissítéséhez hasonlóan összekeverjük az összetevőket, majd szobahőmérsékleten hagyjuk, míg kb. két-háromszorosára nem nő. A fenti arányok esetén a fehér kovásznál ez 22 fok körüli hőmérsékleten kb. 6-8 órát vesz igénybe, míg a teljes kiőrlésű kovásznál kb. 5-6 órát.
Fontos, hogy a kovászt úgy időzítsd, hogy lehetőleg pont a csúcson legyen, amikon nekifogsz a dagasztásnak. Ez egyrészt azért fontos, mert ha túlérik a kovász, akkor az savassá teszi a kenyeret. Az időzítés eleinte még nagy kihívásnak tűnik, de ahogy megismered, kitapasztalod a saját kovászod viselkedését, kis gyakorlattal menni fog. Lehet egy kicsit játszani a kovász érési sebességével: egy kicsit nagyobb kovászmaggal vagy langyos vízzel felgyorsíthatod a folyamatokat, és viszont, hidegebb vízzel és kisebb kovászmaggal lassíthatod a fermentációt.
Azt, hogy a kovászunk kellőképpen fickós-e és készenáll-e a dagasztásra, több dolog is jelzi. Egyrészt a térfogata a 2-3-szorosára nőtt, stabilan tetőzik, még nem indult meg visszafelé. Ha megkóstoljuk, az íze nem túl savas, nincs erős szaga sem. Végül pedig elvégezhetjük az ún. úszó kovász tesztet is rajta.
Ha egy receptben éppen rozskovász van írva, de neked csak fehér kovászod van, aggodalomra semmi ok! Kétszeri frissítéssel átetetheted a fehéret rozskovásszá.
Az kovász tárolásáról itt, a frissítésével kapcsolatban pedig itt találsz számos további hasznos praktikát.
Receptjeim, leírásaim szerzői jogi védelem alatt állnak. A jelen weboldal tartalma (ideértve különösen a fotókat és leírásokat) szintén szerzői jogi védelem alatt áll. E tartalom vagy bármely részlete engedélyem nélkül nem másolható, oktatási célra nem használható fel. A receptjeimet kizárólag az eredeti recept belinkelésével jelentheted meg bármely más felületen. Fotóimat kizárólag az engedélyemmel, a forrás megjelölésével használhatod.