Három évvel ezelőtt, 43 éves fejjel újra iskolapadba ültem. Mivel érdekelt a kenyérsütés, gondoltam, nem bénázok otthon, hanem elmegyek az iskolába, ott megtanítják hogy kell csinálni, én meg majd attól kezdve tudom.
A következő párbeszéd ezen ominózus OKJ-s pékképzés egyik első óráján zajlott, miközben az anyagnormákat (értsd: alaprecepteket) körmöltük épp:
"- ... és végül hozzáadunk 0,5-3% adalékanyagot.
- Elnézést, miért kell adalékanyagot adni hozzá?
- Azért, mert rossz a liszt.
- Hát akkor miért nem használnak jó lisztet?
- Mert az drága. Nem fizeti meg a piac."
Szerencsére a piac tudatosabbik fele már megfizeti. És persze, valóban drágább a kézműves kovászos kenyér, de azt meg is eszi az ember az utolsó morzsáig. Ha kiszámoljuk, hogy családonként mennyi, másnapra már ehetetlen pékáru kerül a szemétbe, akkor sejtésem szerint már nem is olyan nagy a különbség.
Tanárunk még sietve hozzátette azt is, hogy az oké, hogy szép kenyereket sütök otthon kovásszal, de azért ezt nagy mennyiségben nemigen fogom tudni produkálni, meg se próbáljam, a kovász nagyban nem működik. (Pedig DE!)
(A laikusok kedvéért: a fenti táblázat érdekessége, hogy a kenyértészta ezekben a receptekben a liszt mennyiségéhez képest 56-61% vizet tartalmaz. Tudni kell, hogy minél jobb minőségű a liszt, annál több vizet vesz fel. A kézműves pékségekben a liszt mennyiségéhez képest 70-90% vagy akár 100% víztartalmú kenyerekkel találkozhatunk. Ebből is látszik, hogy az alapképzés receptjei eleve nagyon gyenge minőségű lisztekre vannak kalibrálva, kell hozzá az adalékanyag, ami feljavítja.)
A képzes keretein belül gyakorlatra mentem egy általam választott kézműves pékségbe. Ugyan nem kovásszal dolgoztak, de igényes, szép termékeket készítettek. Segítőkészek és kedvesek voltak, sokat tanultam tőlük. A vezetőjük képzett pék és cukrász, ám amikor azt kérdeztem, miért élesztővel sütnek, azt mondta, ugyanazt tudja a kovász és az élesztő is. (NEM!)
Amikor véget ért a gyakorlat, fél évre rá megkeresett az egyik ottani pék, hogy tanulni szeretne tőlem. Nevettem. Tőlem? Te? Mit? Kovászolást, mondta erre ő. Ahhoz ugyanis én nem értek. Eljött hozzám, sütöttünk együtt, elvitte magával a kovászt és azóta is neveli. Leköltözött vidékre, ott akar kézműves pékséget nyitni.
Azt hiszem, az alapprobléma itt kezdődik. A hazai pékek nem ismerik a hagyományos kenyérkészítés technikáit, mivel ez nem tananyag a pékképzésben. Kovásznak nevezik az élesztővel készült előtésztát, holott egy kovászos kenyér nem tartalmaz élesztőt. Kiírják, hogy "kovászos", a gyanútlan fogyasztó pedig megeszi a marketinges szöveget és boldog lelkiismerettel falja a mesterséges anyagokkal dúsított kamukovászost.
Magyarországon nagyon kevés a hagyományos kovászos technikával dolgozó kézműves pékség, talán két kezemen meg tudnám őket számolni. Legtöbbjük nem a hazai pékképzésben szerezte a tudását, hanem Nyugat-Európában, ahol reneszánszát éli a pékeskedés. Aztán hazajöttek, pékséget nyitottak és ma az egyik legnagyobb problémájuk nem a liszt minősége (mert abból van jó itthon!), hanem az, hogy honnan szerezzenek olyan munkaerőt, aki tisztában van a kenyérsütés alapjaival. Ugyanis azt a technikát, amivel ők dolgoznak, a hazai pékiskolák nem tanítják.
Remek törekvés tehát a napokban hatályba lépő szabályozás, talán kicsit kevesebb átverésre ad lehetőséget, hogy például a teljes kiőrlésű kenyér 60% teljes kiőrlésű gabonából kell készüljön (jogos a kérdés: eddig miből volt?), ám sajnos arról nem szól a fáma, hogy ezt ki, hogyan, milyen gyakorisággal fogja ellenőrizni és milyen szankciók érvényesek a szabályszegőkre.
Nem látok sajnos szabályozást az adalékanyagok használatára sem. Ne csodálkozzunk azon, ha az országban minden második ember gluténérzékeny, hiszen annak érdekében, hogy szép, nagy és puha legyen a pékáru, a pékségek - többek között - hozzáadott sikérrel (gluténnal) dúsítják a tésztát, amit az emberi szervezet alaphelyzetben is nehezen bont le, no pláne ha még extra adagot is kevernek bele.
Manapság egy átlagos pékségben 2,5-3 óra alatt készül el egy kenyér, élesztővel, adalékanyagokkal. Ennyi idő alatt esély sincs arra, hogy a lisztben végbemenjenek azok a biokémiai folyamatok, amelyek emészthetővé teszik számunkra a gabonát. Egy kovászos pékségben minimum 6 de akár 12, 24 vagy 36 órán keresztül is érnek a kenyerek és a kovászban lévő nagy mennyiségű, széles diverzitású baktériumflóra segítségével a gabona lebontása már a tészta érésekor megindul, így a szervezetünkbe már egy "megdolgozott", sokkal könnyebben emészthető anyag kerül. Így lehetséges, hogy a kovászos kenyeret fogyasztók között ritka a puffadásos tünet, stabilabb a vércukorszint és a gluténérzékenység is sokkal ritkábban jelentkezik.
Egyszóval a szabályozást szerintem az oktatásnál kellene kezdeni, és azon belül is a hagyományos technológiák ismeretének elsajátításával. Jelentősen korlátozni kéne az adalékanyagok használatát, vagy akár teljesen ki kéne iktatni őket. Ezek azok a pontok ugyanis, amik valóban hatással lennének az egész társadalom egészségére és nem mellesleg jelentősen tehermentesítenék az amúgy is gyengélkedő hazai egészségügyet is.
Receptjeim és írásaim szerzői jogi védelem alatt állnak. A jelen weboldal tartalma (ideértve különösen a fotókat és leírásokat) szintén szerzői jogi védelem alatt áll. E tartalom vagy bármely részlete engedélyem nélkül nem másolható, oktatási célra nem használható fel. A receptjeimet kizárólag az eredeti recept belinkelésével jelentheted meg bármely más felületen. Fotóimat kizárólag az engedélyemmel, a forrás megjelölésével használhatod.
