Egy személyes márkaélmény

avagy 40 év a skandináv életérzés bűvöletében

2019. június 04. - Ormós Gabriella

Vannak gondolatok, amelyek egyszerűen kikívánkoznak. Egyszercsak valahol összeáll egy kép, amit az ember szívesen megmutatna. Hogy mi köze a kovászhoz? Van köze. Vagyis lett. 

Azt gondolom, az életben minden okkal történik, nincsenek véletlenek. Ahogy Steve Jobs is mondta a stanfordi diplomaosztón tartott híres beszédében: a pontok mindig összekapcsolódnak, viszont az alakzat mindig csak a múltba visszatekintve mutatja meg magát.

A történet 40 évvel ezelőtt kezdődött. Azok közé tartozom, akiknek a családjában voltak rokonok, akik a 70-es években szedték a sátorfájukat és nyugatra disszidáltak. Nem igazán beszéltünk soha a miértekről, gyerekként csak annyit tudtam, ők azok, akik Svédországban laknak, és Svédországban lakni más, jobb. (Két évvel ezelőtt az unokanővérem írt egy könyvet, amelyben ezt a történetet az ő szemszögéből ismerhettük meg. Nehéz, torokszorító írás, különösen úgy, hogy az összes szereplőt ismerem benne.)

Először a 80-as években jöhettek haza, addig mi látogattuk őket. Be volt osztva, melyik évben ki megy. 78-ban ránk került a sor, hétéves voltam, életemben először Svédországban jártam külföldön. Beültünk a Bogárba és elgurultunk Göteborgig. Emlékszem a kompra Sassnitz és Trelleborg között, az olajszagra a hajó gyomrában, a félkarú rablókra és az alkoholt árusító duty free boltokra.

ke_peslap.jpg

És aztán eltöltöttünk ott három teljes hetet. Ami megmaradt bennem, a tiszta, élénk színek. Vakító kék volt az ég, tiszták voltak az utcák, színesek a házak. Piros volt a kanapé is. Gyermekként egy belbudai bérház polgári lakásából, sötét, nehéz antik bútorok közül érkezve, vidámnak, könnyednek tűnt minden. Élénkzöld pálcikás fagyit ettünk, ez a Leó jégkrémek világa után szintén élesváltás volt. Mély nyomot hagyott bennem ez a látogatás. Tetszett Svédország.

Emlékszem, ötödikben kaptam egy könyvet: Svédország közel van, ez volt a címe. Rongyosra olvastam, mindent tudni akartam, milyen lehet ott élni. Még előadást is tartottam belőle földrajz órán.
to_tfalusi-istva_n-sve_dorsza_g-ko_zel-van_slika_o_17172545.jpg

Aztán 89-ben, érettségi után ismét ott találtam magam. Ezúttal azonban már nem három hétre, hanem három hónapra érkeztem és végül két évig maradtam. Svéd családoknál laktam, belekóstoltam az életükbe. Megtanultam a nyelvüket. Lejártam a helyi evezős klubba, buszoztam, bicikliztem. Velük éltem. És persze sok háztartási munkát végeztem, főztem, mostam, mosogattam. A svédek lokálpatrióták. Szeretik a saját márkáikat. Vagyoni helyzettől függetlenül a legtöbb család Electrolux (vagy Husquarna – ua. a vállalat) háztartási gépeket használt és lehetőségeihez mérten fiatalabb vagy idősebb Volvóval vagy Saabbal közlekedett. Itt az autó vagy a háztartási gépek nem státuszszimbólumok. A tisztaság és a színek mellett újabb fogalmak társultak bennem a skandináv életérzéshez: letisztult formák, nyugalom, természet, család, biztonság.

Hogy miért nem maradtam ott? Mert én Magyarországon szeretek élni. Hiányzott a családom és hiányoztak a barátaim, az itthoni evezősklub. Szóval hazajöttem. De az érzés, a minta már bennem volt, milyen életet szeretnék. Persze, tudom, a márkák, a tartozékok csak külsőségek, de akkor, 20 évesen, ezek alkották számomra a biztonságos, boldog lét képét, erősen befészkelték magukat a tudatalattimba. Nem is volt kérdés, hogy amikor beköltöztem életem első önálló lakásába, azonnal megvettem az első Electrolux hűtőmet és mosógépemet. Utóbbi nagy váltás volt az otthoni zöld-fehér, cementlapszaggató Energomat után. Számomra az ablakos (elöltöltős) jelentette a luxust, így az első mosásokat a fürdőszobaszőnyegen ülve „tévéztem végig”.

ke_pernyo_foto_2019-06-04_3_17_25.png

Teltek múltak az évek, egy kommunikációs ügynökség kötelékében töltöttem a hétköznapjaimat. Egy szép napon megkeresett - egy akkor még teljesen ismeretlen - török háztartási gép márka képviselője, hogy PR ügynökséget keresnek. Mentünk, tendereztünk, alkudoztunk, és végül – 25EUR híján – nem tudtunk megegyezni. Lelkem mélyén bevallom örültem ennek, hiszen én valójában az Electroluxnak akartam dolgozni. Nem telt bele két hét, megcsörrent a telefon az irodában: „Medveczki Erika vagyok az Electrolux marketing vezetője. Lenne kedvük résztvenni a PR tenderünkön?” 2006-ot írtunk.

Kerek 10 éven át dolgoztunk az Electroluxnak. Ez idő alatt mindennap úgy éreztem, egy kicsit újra Svédországban vagyok. Üzleti útjaink ugyan elváltak, de az emberi kapcsolat szerencsére megmaradt és szerintem ez így is van rendjén.

Közben férjhez mentem. Egy disszidens család gyermekéhez, aki már kint született és az anyanyelve svéd. Aztán el is váltunk, mert a svéd életérzésnél csak a magyar volt bennem erősebb, Pöttyös Panni legyőzte Harisnyás Pippit, a kultúrák olyan különbözőek voltak, hogy kiütötték egymást. De a fiam ért svédül és az apjával a mai napig svédül beszélünk egymással. A közös otthonunkat pedig – magától értetődően – egytől egyig Electrolux termékekkel szereltük fel és megvettük az első családi Volvónkat.

pippi-langstrump-jul-jpg.jpg

Aztán 2013-ban beszippantott a kovász. Éjjel-nappal sütöttem, teszem ezt ma is. A 11 évvel ezelőtt vásárolt gőzsütőmet 2 éve cseréltem egy ugyanolyanra és bővítettem az itthoni kapacitást mégegy modellel. Kezdettől fogva számíthattam az Electrolux támogatására. Amikor a kovászlaboros előadásokat szerveztük, első kérésre helyszínt biztosítottak a találkozókhoz. Én pedig azóta is örömmel mesélek a workshopokon a különféle sütőkről, azok használatáról, mert ez így fair.

24313423_1625292594160779_8589477783935048575_o.jpg2019 tavaszán megtisztelő felkérést, és egyben lehetőséget kaptunk a Rosalia borfesztivál szervezőitől: hirdessük a kovászos kenyér igéjét a fesztiválon. Adnak hozzá standot, az általam alapított KovászLabor csoport lelkes tagjaival pedig hozzuk, kóstoltassuk az igazi kenyeret. Pár nap gondolkodási időt kértem. A megbeszélés után elsőként Erikát hívtam, aki nyitottan fogadta az ötletet és rövid egyeztetés után kötélnek állt. Aztán egyeztettem a közösség tagjaival, hiszen a sikerhez az ő hozzájárulásuk is szükséges volt.

Végül összeállt a stand, kívül-belül. Igazi közösségi módon, mindenki kivette a részét a munkából. Volt, aki kenyeret hozott, szeletelt és kínált, volt, aki tésztával érkezett és helyben sütött kenyeret, volt, aki a sütéshez sütővasat adott, volt, aki fotózott és volt, aki eljött, beszélgetett és jól érezte magát. A standunk szinte megközelíthetetlen volt, az emberek jöttek, kóstoltak, kérdeztek, csodálkoztak, hálálkodtak, gratuláltak. 

img_6283.JPG

Én pedig ott álltam és csak néztem a standot, rajta a logóval: KovászLabor by Electrolux. Egy általam alapított közösség márkája közös logón az általam annyira tisztelt és vágyott világhírű márkával. Köszönöm Rosalia, hogy a puzzle utolsó darabja is a helyére került.

Köszönöm Electrolux és köszönöm KovászLabor Közösség. Azt hiszem, a kör bezárult, EZ az a bizonyos életérzés.

fullsizeoutput_273f.jpeg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kovaszlabor.blog.hu/api/trackback/id/tr4414877422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.06.05. 09:14:48

Haha, jó volt. :-)
Az 1978-as tarajos-Gőte-borgot én is nagyon megnéztem volna.
Sajnos mára ez az akkori tisztaság a múlté, különösen a migrizónákban.Nem pont Göteborgban, hanem úgy általában.Nem akarok aktuálpolitikát idekeverni, de az igazságot sem lehet elhallgatni.
Az európán kívülieknek semmi se szent, beilleszkedés ügyben pedig a svédektől várják el ezt...
Na, de nem offolom szét a témát.
Egyszer meg kéne kóstolni ezeket a kenyereket, csak úgy általában nem szeretem a barnákat.Bár ettem már kifejezetten finomakat is.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.06.05. 16:01:33

Ja és a cafka cica is q jó arc, ahogy nézi az ipari tévé adását...
:-))))